Kereken a huszadik albumhoz érkeztünk el az Asterix-értékelő szériában, melyet hőseink egy Korzikai látogatással tesznek emlékezetessé.

Asterix Korzikán
Eredeti kiadás: Astérix en Corse, 1973.



Ezidáig nem említettem, hogy eredetileg az Asterix képregények a Pilote magazin hasábjain, folytatásokban voltak közölve albumban való megjelenésük előtt. Ám, ez az utolsó rész, mely így jelenik meg. S, hogy ez milyen esetleges változásokat hoz, azt majd a következő résznél nézzük meg, de megjegyzendő, hogy az album a kerek szám mellett talán e fordulópont is ünnepélyesebbé tette a kiadványt.



A kezdés -lassan nem meglepően- nem klasszikus. Szabályosan leosztott oldalt látunk, különösebben kiemelt kép nélkül. Gall gyerekek háborúsdit játszanak, nem meghazudtolva ezzel népük temperamentumát. Később kiderül, Galljaink ünnepségre készülnek, mégpedig a már korábban említett gergoviai csata évfordulóját. Ezen apropóból jópár karakter megjelenik megelőző albumokból, mely nyilvánvalóan szól a huszadik jubíleumnak, mint a történetbeli ünnepnek.
Megjelenik többek közt a kis Spanyol kópé, Pepe vagy Asterix angol féltestvére, Angoltapax. 



Az ünnepségre a szomszédos római helyőrségek is készülődnek. Azzal, hogy menekülnek a Gallok ünnepi pofonjai elől. Menekülnének, ha egy frissen érkező római tiszt túlbuzgása ennek nem szabna gátat. De szab.



S, miután félholtra pofozták a helyőrséget, hőseink a tiszttel érkező foglyot meghívják lakomájukra.
Az ünnepi vacsora alatt persze kiderül, hogy ez nem egy egyszerű krapek. Korzikai. Mi olvasók pedig már érezzük, hogy kezdünk belecsöppenni egy klasszikus nemzetiségmegismerős-kifigurázós, utazós epizódba. Már csak az utazás miértjére várunk, melyről rögtön kiderül, hogy ezúttal a készítők nem erőlködtek szövevényes fenyegetés kikényszerítésére: Asterixék megnézik, hogy bánnak (el) Korzikában a Rómaiakkal. Hümm.



Az úton barátainkkal tart Mirnixdirnix kutyus is, s itt jegyzem meg, hogy talán soha ilyen kidolgozottan nem jelent meg figurája mint itt. Érdemi szerepet nem kap, de jelenléte, abban a hat négyzetmili per kép méretben ragyog. Él, ott van. És ezt nagyra becsülöm az alkotók hozzáállásában. Mert rajzilag és szellemiségében is olyan ez a képregény, hogy jó ránézni, jó elmerengni az egyes képeken, részleteken. S ezekkel ebben a részben igazán nincs semmi kifogásra ok. A karakterek s minden egyéb míves megjelenítése is talán a szokottnál is igényesebb és inspiráltabb.



Nem úgy a történet, mely sajnálatomra túlzottan a korzikai népség kifigurázására korlátozódik. Asterix és Obelix egészen háttérfigurákká válnak, viszont a rendkívül markánsra karikírozott szereplők elvesztik azon funkciójukat, hogy igazán szórakoztatóan elvigyék vállukon a sztorit, s nem elégítik ki érdemben az egyszeri olvasó vágyait a velük való azonosulásra.



Talán e jubíleumra elvárhattuk volna, hogy legalább a papot elrabolják, mégha nyolcadjára is a sorozat során... Vagy Cézár eszelte volna ki egy újabb Gall genocídium ördögi tervezetét... De hőseink mennek, látnak, s jönnek. Néha eltévednek a korzikai bozótosban, és madártávlati megfigyelésre küldik a felbukkanó rómaiakat... De se több, se kevesebb.



Tanúi a korzikai lustaságnak, csattanós zsebkéseknek, családi viszályoknak, zsémbesen kommentáló öreg népeknek, a labirintusszerű korzikai bokros területnek, ésatöbbix.



Nem meglepően drága jó kalózaink is feltűnnek, sőt, talán eddigi legtöbb szerepüket kapják. Persze ezúttal is kapnak a fejükre bőven. Szegény emberek, hát nem fizettek még meg százszorosan bűneikért? :)



Végeredményben nem árulok el nagy titkot vele, hogy a Korzikaiak összecsapnak a Rómaiakkal, s az évtizedekre visszamenő családi viszálykodás is elsimulni látszik. Hőseink mindezt egy nagy lakomával ünneplik meg mind Korzikában, mind a faluba visszatérvén. Biztos ami biztos.



Nagyon szép, letisztult, jó hangulatú albumot olvashattunk, ami egy ígéretes kezdés után egyre kevésbé élvezhető egy mezei olvasó számára. Talán kis rádolgozással jóval erősebb anyag lehetett volna, de így sem zokogtam szét a párnám olvasás után. Pontok:

Rajz: 90%
Történet: 78%
Szerkezet: 85%
Hangulat: 88%
Humor: 70%

Össz: 82%

Amivel a Látnokhoz hasonlóan a középmezőnyben landolt. Mindenesetre a Látnokot megelőző albumok után most újra erősödünk. Így tovább. Legközelebb megnézzük milyen galibát okoz Cézár ajándéka.

r

0 hozzászólás eddig

  • Értékelés:
  •  1
  •  2
  •  3
  •  4
  •  5
Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá ehhez a bloghoz. Belépnél? | Regisztrálnál?

Rólam

Blogroll

  • Nincsenek kedvenc blogok
0Szavazz
Szavazz és a bejegyzés címlapra kerülhet