2010-02-17 17:43:55

Star Wars - A Régi Köztársaság Lovagjai 3./1 - A Félelem Napjai

Kiadás: Dark Horse Comics, 2008.
Epizódok a kötetben: KotOR 13-18. részek
Írta: John Jackson Miller
Rajzolta: Dustin Weaver, Brian Ching, Harvey Tolibao
Színek: Michael Atiyeh
Borító: Colin Wilson
Magyar kaidás: nem jelent meg magyarul

2010-ben a Semic, a magyar Star Wars képregények kiadója folytatja a KOTOR és a Legacy sorozatot, bár nem a 2008-ban abbahagyott történetfonalat, hanem a 2009-ben bemutatott 'Vector' utáni szálat.
Emiatt a KOTOR magyar kiadásából 2 kötetnyi (vol 3 és 4) hiányzik. a Ezért most megpróbálom még részletesebben összefoglalni az ezekben történteket. Figyelem: Emiatt sok sztorielemről fellebbentem a fátylat.

Úgy döntöttem, hogy a részletességből fakadóan kettébontom a kötetet. Így most lássuk a Vol3 első felét, vagyis a KotOR 13-15. füzeteit:

Days of Fear - "A Félelem Napjai"

A hármas kötet, az eddig talán legjobb hangulatú füzettel indít. Először egy fura történés tanúi lehetünk: Egy duros férfi (ilyen lény pl a Clone Wars sorozatból megismert fejvadász, Cad Bane) egy különös szerkezettel a fején, monitorok kereszttüzében láthatóan a táborverőt kutatja égen földön, mígnem hőseink legutolsó tartózkodási helyén, a Telerath-on meg is látja az öreget. Ezt jelenti egy titokzatos Lord Adascának.

Hőseink viszont jelenleg a Raltiir bolygón múlatják az időt. Zayne lézerkard-párbajra oktatja Jaraelt, mellesleg nem is kevés sikerrel... Zayne csak a lézerkard elleni "Vambrace" karvédőjének köszönheti, hogy nem jutott az oly sok karjavesztett Star Wars szereplők népes táborába.

Jaraelék viszont búcsúznak. A szövetség ezennel felbomlik. Mindenki bújkál valaki elől. mindannyian szökevények, így több esélyük van a saját útjukon.

Eközben Gryph felbéreli Slyssk-et, a Trandoshit, történetünk újabb fura szerzetét, hogy lopjon nekik egy hajót a meneküléshez. Na, ez a Slyssk (A Birodalom Visszavágból ismert Bossk nevű gyíkszerű fejvadász "fajtársa") egy mogorva vérengző tolvaj HELYETT egy buta, jóhiszemű, tolvajkölyök.

A hajó ellopása után megemeli annak árát, ezért barátaink kénytelenek egy régi szokásukat feleleveníteni: hülyét csinálnak belőle. Gryph eljáttsza, hogy épp megmenti életét azzal, hogy egy Zayne Ereje által suttyomban feléje közeledő, őt kilapítani akaró gépezet elől ellöki. Ezek után a Trandoshi etikett alapján Gryph szolgálataiba áll, (és persze pénzt sem kér a hajóért)...

Persze rögtön az eredeti tulajdonosok is jelentkeznek. Sikerül ugyan meglépniük gyors, de kiderül, hogy ez az ügyes gyíksrác egy katonai ellátmányozó hajót csent el. Mivel épp a Köztársasági flotta kellős közepén találják magukat, kénytelenek csatlakozni egy a Mandaloriai frontra tartó hadtesthez... mint élelmezési hajó.

Ezalatt Jarael és a Táborverő hajóján a Last Resort-on (Végső Menedék) egy gyilkos droid bukkan fel, mely látványától a táborverő már tetszhalott állapotba kerül. Kiderül az is, hogy Rohlan, a szakadár Mandi is potyázott hajójukon - szerencséjükre...

Közben megjegyezném, hogy ezen első füzetet az előző kötetből már megismert Dustin Weaver rajzolta, és ez egyben az eddigi legszebb rész is. A sok-sok gyönyörű és letisztult panel közül elég egyetlent kiemelnem: mikor Zayne körbenéz a lopott hajón, és rátalál a kantin-részére (lásd egy képpel feljebb, lilás kép). Látjuk az egész szerkezetét, funkcióját. Ahogy lenyílhatnak az ülések, a tányéradagolók, az ételkészítők, satöbbi. Maga a gyönyör. Én rajzolóként mély meghajlással és kalapemeléssel tisztelgek emiatt a rajzolónak és az alkotógárdának.

A kötet második füzete már újfent Brian Ching munkája. Ez, amellett, hogy a gyűjteményes kötetben elüt egy kicsit, végeredményben nem baj. De erre még visszatérek.

Szóval Zayne-ék, Slysskel kiegészőlve megkezdik vendéglátóipari karrierjüket a seregnél. Nem is kis sikerrel, ugyanis kiderül, hogy ez a gyíkpofa egy valóságos Jamie Oliver. Hogy mennyire jól főz, azt elég az alábbi képen Gryph arckifejezésével illusztrálnom:

Zayne (Shad Camper állnéven) a kiszolgálás közben megkóstoltatja Slyssk remek főztjét a mogorva Karath admirális UNIFORMISÁVAL.

Az incidenst azért sikerül megúsznia egy kialvatlan, némettanárokat megszégyenítő keserű arckifejezéssel, és e kapcsán össze is ismerkedik Carth Onasi hadnaggyal, akitől megtudhat egy-két dolgot a háború másik oldaláról.

(Megismeri a bolygó szerencsétlen lakosait is, és azt is, hogy azok mennyire ki vannak szolgáltatva a Köztársasági megfigyelőállások viharriasztásainak. Merthogy a Serroco egy ilyen bolygó. A Stereb-ek - téglaporszínű helyiek - pedig annyira engedelmesek, hogy bármely füttyre képesek visszahúzódni a földalatti üregrendszerekbe. Ennek később jelentősége lesz.)

Este Zayne sürgeti Gryphet, hogy ideje lenne lelépniük a háborús zónából, persze mivel az üzlet épp virágzik a fantasztikus gyíkkaja miatt, Gryphnek esze ágában sincs menni...
Zayne ezután egy szörnyű Jedi-látomást él meg: A Mandaloriaiak porigégetik a bolygót, és senki ember fia (illetve ez ebben az univerzumban kicsit hülyén hangzik...) nem marad életben.

Ekkor Zayne még nyomatékosabban megkéri Gryphet, hogy lépjen le, még a támadás előtt. Ő pedig elszánja magát, hogy beszéljen Karath admirálissal, és figyelmeztesse a Köztársaságot a közelgő katasztrófára.

Itt ér véget a 2. füzet. Arra egyelőre ki sem térek, hogy Jackson Miller mennyire sziporkázik, mint mondtam, Brian Ching is elemében van. Nagyon érdekes, Első Világháborút idéző hangulatot áraszt a Serroco bolygó sáros, katonai környezete, az egyenruhák, kellékek és színhangulat is.

A harmadik "tételt" újra Weaver rajzolja. Valószínűleg a megjelenés szoros üteme miatt történt ez a kis váltakozás, de szerencsére mindkét alkotó remekül érzi, és összhangban van a lebilincselő történettel.

Zayne a célja érdekében fellóg egy szállítóhajóra, melyet Carth Onasi vezet. Ott végül beavatja őt a titkába, legalábbis abba, hogy Jedi, és hogy mennyire fontos hogy eljusson az admirálishoz.

Mikor Carth kötélnek áll és Karath (de zavaró ez a majdnem egyforma név...) elé vezeti, kiderül, hogy Karath igen jól ismeri Zayne ügyét. Csakhogy egy pillanatig sem hisz annak ártatlanságában és Mandaloriai kémnek gondolja azt.

Slyssk újabb és újabb gasztronómiai csodái teljesen elfeledtetik Gryph-el Zayne tanácsát, és a busás haszon miatt még mindig nem hajlandó olajra lépni a halálra ítélt bolygóról.

Mikor végre rászánná magát az indulásra, újabb vendégek érkeznek, mert a Mandaloriaiak közeledése hallatán az emberek jó előre be akarnak spájzolni a kajából. Mondanom sem kell, Gryphnek ez elegendő a további maradáshoz...

Közben a Mandik megérkeznek a hipertérből, és se szó se beszéd irtózatos rakétatámadást indítanak -mint kiderül, nem a flotta, hanem a bolygó felé! Ahogyan azt Zayne megjósolta.

Végül Gryph áldását adja a menekülésre, csakhogy Slyssk felvilágosítja, hogy az üzemanyagtöltők kicsit megfeletkeztek magukról, mikor egyik ízcsodáját készítette. Még arra sincs elég üzemanyaguk, hogy a bolygót elhagyják. Nem hogy hipersebességre.

A támadás valóban óriási pusztítást végez, letarolják a bolygó teljes felszínét. Összesen nyolc hajó hagyta el a bolygót időben... de Gryph hajója nem.

Zayne ezután teljes letargiába esik. Nemcsak barátai feltételezett halála miatt, hanem egy fél bolygó lakosságának pusztulása miatt is, melyet ő előre látott, melyet meg kellett volna, hogy akadályozzon.

Később megtudja, hogy bár Carth nem tudta kinek higgyen, az Admirálisnak, vagy neki... mégis, összesen tizenhét várost értesített, mely eredményeképp valószínűleg milliók menekültek meg végül...

a harmadik füzet (a 3. kötet fele) ezzel a drámai momentummal ér véget.
Igazi nagyszabású történet volt ez, remekül felépített drámai magaslatokkal, keserédes befejezéssel, gyönyörű grafikával. Ezidáig ezt tartom a sorozat legerősebb történetének.

Hamarosan folytatom a leírást a Vol3 második felével, a 'Nights of Anger'-rel! Értékelés és szavazás az egész kötetre majd abban a bejegyzésben!

r