Star Wars - Knights of the Old Republic - Vol 2. -
Flashpoint
Kiadás: Dark Horse Comics, 2007.
Epizódok a kötetben: KotOR 7-12. részek
Írta: John Jackson Miller
Rajzolta: Dustin Weaver, Brian Ching, Harvey
Tolibao
Színek: Michael Atiyeh, Jay David Ramos
Borító: Brian Ching, Michael Atiyeh
Magyar kaidás: Semic, Star Wars: 64-69. részek
A második Knights of the Old
Republic kötet az első, 6+1 részes egybefüggő történetfolyamtól
eltérően most három, részben különálló sztorit tartalmaz. Nézzük
őket sorba:
Flashpoint:
Az első, remekre szabott KOTOR kötet után az ember várakozásokkal
teli szalad neki a második eresztésnek, és rögtön a történet elején
megbizonyosodhat róla, hogy az alkotók bizony újfent nem szarral
gurigáznak.
Ez az egyik legpompásabb
képregényes kezdés amit valaha olvastam. Nemkicsit érezteti egy
jobb film hatását. Éshát a múltkor azzal zártam mondandómat, hogy
bár 'Lukács bácsinak' lettek volna olyan 'fegyvertényei', mint az
előző anyagban a szerzőknek, erre a kezdeti berobbanásra e
megállapítás talán méginkább helyénvaló.
Zseniális húzással Zayne és a többiek besz*ratnak egy egész
bányászkolóniát, hogy elhitetik velük: támadnak a Mandalaoriaiak.
Azok gondolkodás nélkül húzzák a csíkot, mint annak a módja, csak
az a bibi, hogy a Mandaloriaiak nem sokkal később valóban
megérkeznek hőseink nyakára.
Egy félreértés folytán Jaraelt nézik jedinek, és elhurcolják egy
Flashpoint nevű mandaloriai bázisra. Ide tüstént persze követi őt
Gryph, Zayne, ELBEE, oldalukon egy újdonsült szövetségessel, az
öntörvényű 'szakadár' Mandaloriai Rohlan Dyre-al.
Az említett állomáson egy Demagol nevű Mandaloriai ("őrült") tudós
végez kegyetlen kísérleteket elfogott jediken. Hőseink viszont
hamarosan megérkeznek, és újabb, a sztori elején tapasztalt
csintalan trükkökkel kísérletet tesznek a fehérbőrű Arkaniai hölgy
kiszabadítására.
Demagol póruljárt jediei közt feltűnik Squint, vagy más néven Alek,
aki a legutóbbi találkozás óta (KOTOR 0. bevezető füzet) jelentősen
megkopaszodott.
Ez a sztori három füzetben jelent meg eredetileg, és kiteszi a
kötet első felét. A rajzot most Brian Ching helyett Dustin Weaver
jegyzi, aki nagy felelősséggel és alázattal nyúl a témához. Nem
mondom, hogy nem tudnék kapásból 10 "jobb" rajzolót felsorolni
nála, de letisztultsága, rajzainak konstans részletessége,
panelkezelése minimum csillagos ötöst érdemel. Szinte páratlanul
kellemessé varázsolja az oldalakat, rákényszerítve az olvasót a
feszült figyelemre. Formái ugyan néha kicsit szögletesek, figurái
picit játékkatonásak, de mindez olyan szimpatikusan prezentálva,
mint csak nagyon kevés másik művésznél.
Homecoming - Hazatérés:
A kötet második története egy one-shot, vagyis egy egyfüzetes
"betéttörténet", mely feloldja az eddigi borzalmasan feszes tempójú
sorozat szilárdságát. Itt most nem a főhőseink állnak a
rivaldafényben, sokkal inkább a kétes szándékú Jedi-klikk, akik az
alaptörténet szörnyűséges mészárlását elkövették. Főként Lucien
mesterre koncentrált az író, vissza-visszapillantásokkal annak
gyerekkorába, ezzel újabb rétegeket adva a karakternek.
Megtudjuk, hogy Lucien anyja, Lady Krynda Dray (szül. Kryda Hulis
:)), elismert és vagyonos Jedi hozza létre a különleges, látó
képességekkel rendelkező csoportot, még azok gyerekkorában. Lucient
viszont nem tartja olyan jó képességűnek, aki emiatt az úrnő
titokzatos csuhás haverja, Haazen befolyása alá kerül.
A pofáról hamar kiderül, hogy (egyik lába itt, a másik ott...)
félig robot, félig meg valami összeaszott zombadék. Már ezen a
ponton lehet gyanítani, hogy ez a karakter valamiféle sötét
főkolompos lehet az egész különös sztori hátterében, mégis nagyon
nehezen lehet megítélni, hogy kit milyen szándék vezérel valójában.
Mindenesetre Haazen is Zayne-t akarja, mégpedig megparancsolja
Luciennek, hogy élve akarja őt...
A Homecomingot (és a következő Reunion első felét) újfent Brian
Ching rajzai 'fémjelezik', csakúgy, mint a kötet utolsó
(kétfüzetes) sztorijának első felét. Már a múltkor megjegyeztem,
hogy ő jelenti nekem a "klasszikus" KOTOR képivilágot. Ezúttal sem
hazuttolja meg önmagát; ceruzás, többnyire kihúzatlan' rajzok,
keresztbeálló szemek, kellemes szombat délutáni érzések.
Reunion - Egyesülés:
A Reunion a Homecoming borús-lilás hangulata után, egy napsütötte,
zöld környezetbe kalauzolja el az olvasót. Ez a Telerath bolygó
pompás világa, melyen egy "luxusbank-láncolat" székel. (A helyszín
érdekessége, -szemfülesek előnyben- hogy a Dark Times 4. kötetében
ugyanez a helyszín fog szerepelni, évezredekkel később.)
Újfent hőseink kalandjait kísérhetjük most figyelemmel, és hozzájuk
méltóan megint csak egy csalafinta trükkel indul a csalekmény.
Gryph banxámláját ugyanis zárolták az első részekben történtek
miatt. Most viszont a táborverő és Jarael előkelőségeknek kiadva
magukat megpróbálják egy elírásra hivatkozva felmarkolni a
pénzt.
Hogy ezt valaki képes legyen megoldani egy egész galaxisnak
fenntartott bankban, - mely galaxist egyébként vadállatok, kalózok,
űrlények, gyilkosok, sithek, jedik, droidok, Jabbák' és egyéb
körmönfont szerzetek népesítik be - elég volt egy hamis név, egy
huszonnyolc számból álló kód, és egy balek, Trokán Péterre részben
emlékeztető bankár, az különösen hihető, azzal a kikötéssel, hogy
ez a bankár nem más, mint Zayne édesapja, bizonyítva az olvasó
előtt, hogy azok a bizonyos almák még a Star Wars univerzumban sem
esnek túl messze a fáiktól.
Közben kiderül, hogy csapdát állítottak Zayne-éknek. Kisebb
csetepatét követően elrabolják Zayne faterját, aki most Jarael
elrablása után újabb tússzabadításra kényszerül. (érdekes, eddig ez
a téma az Asterix kötetekben volt rendszeres vendégünk...) Persze a
nagyokos Raana Tey, a Lucien vezette Jedi-klikk vadmacskája képes
volt felfogadni a galaxis legütődöttebb Ithorián testvérpárját, a
Moomo testvéreket. Ezek képesek bármin összeveszni, sőt, a
veszekedés pár kocka alatt agyba-főbe gyepálássá érhet kettejük
közt.
Innentől már nem is olyan nehéz kitalálni, hogy Gryphék újabb
pajkos furfangja a két jómadár egymás ellen fordítása lesz...
E történet második felétől egy új KOTOR rajzoló lép a színre Harvey
Tolibao személyében. Stílusát a precíz, részletes,
rajzfilmes-fűszerezésű plasztikusság jellemzi. Véleményem szerint
az Ithorok és Gryph karaktereit borzalmasasn jól tudja gyúrni.
Ezzel szemben az emberi karakterei nem mindíg olyan meggyőzőek.
Weaverhez hasonlóan viszont kellemesen áttekinthető és letisztult
oldalakat produkál, így összességében nem marad el az eddigi
művészek mögött.
Összefoglalásképp: Az első kötet által magasra helyezett standardok
után nem okoz csalódást ez a kötet. Roppant helyre kezdés után a
történetfolyam némiképp lecsillapodik, illetve a végére könnyedebb
hangvételhez érkezik. Nincs ezzel semmi gond. A sztori ezen pontján
nem várunk el robbanásoktól és halálhörgésektől díszített
kataklizmikus végkifejletet sem. Viszont egy harmadik kötetet annál
inkább várni fogunk elolvasása után. :) Tokare mester viszont
továbbra is Yoda-klónként díszeleg, amiért irgumburgum, és
pontlevonás! ;)
Nézzük számokban kifejezve a zértékelést:
Rajz: 86%
Történet: 88%
Szerkezet: 80%
Hangulat: 86%
Humor: 86%
Értékeljetek ti is:
Hamarosan folytatjuk a Days of Fear, Nights of Anger c.
kötettel!
r
sirály blog!