Túléltük a Főnökfőtörők-féle őrületet, ezúttal
jöhet a pihent angol humor, hiszen hőseink Angliába utaznak ebben
az epizódban...
cím: Asterix
Britanniában
Kiadó: Egmont-Pannónia
Nyelv: Magyar
Kiadás éve: 1994
Eredeti megjelenés: Astérix chez les Bretons,
1966.

Róma terjeszkedik. Cézár leigázza
Britanniát!
Ám nem teljesen sikerül a szigetet elfoglalnia... Egy kis Brit falu
ellenáll a bitorlóknak...

Ismerős?
Csak nem Asterix egyik rokona él e faluban?
Dehogynem! Asterix féltestvére, Angoltapax. Ám mind eme
hasonlóságaik ellenére, e falunak nincs varázsszere, és behódolása
Rómának csupán idő kérdése.
Ezért Angoltapax elindul, hogy a Gall rokon segítségét kérje, akik
természetesen nagy örömmel veszik a kirándulás lehetőségét...
A találkozás révén Obelix megismerkedik a kézrázás
fogalmával.

Eme alapsztori hasonlít a
Kleopátráéhoz, annyi külömbséggel, hogy ott az építkezéshez kellett
a szer és a gallok. Itt már nem holmi úri fogadás, hanem a teljes
leigázás a tét az Angolok számára.

Asterix és Obelix belecsöppen ebbe
a kimért világba, ahol langyosan isszák a sört, mentaszósszal főzve
eszik a vadkant, ahol emeletes, piros tömegszekerek járják az
utakat, ahol szinte állandó a köd és az eső, és ahol minden nap
5-kor melegvizet isznak, egy sóhajnyi tejjel...


Mitöbb... bolondulnak egy helyi
bárd-kvartettért, úgynevezett Bitlix bárdokért...

Bár Egyiptomban jól jött
Mirnixdirnix segítsége, ebből a kalandból kimarad a fehér kutyus.
Egyszerűen fel sem merül, hogy elvigyék szegénykét. Ő most
pihen.
Tulajdonképpen az egész rész egy nagy hajsza a varázsitalos
hordóért, ami hol előkerül, hol újra eltűnik...
Hihetetlen, de most a kalózok kétszer is "megússzák" az
Asterixékkel való összeütközést... Bár ennek túlzottan nem
örülhetnek, hiszen előbb a Rómaiak ütköznek nekik, armadástul,
Cézárostul, majd végül ők ütköznek egy zátonynak. Ennek ellenére
kalózaink már ezt is sikerként élik meg... Aki a kicsit nem
becsüli, ugye...

Megtudjuk azt is, hogy Obelix
nagyon nem bírja a piát. Annyira nem, hogy egy kortytól már satu
részeg lesz. Azért még a római sityakokat bőszen
számolgatja...

Vicces, hogy nekünk pont a Francia
nyelv fura, a fordított jelzők miatt. Nekik pedig az Angol fura és
fordított. Ez a Magyar fordításban persze érdekesen jön ki, dehát,
ha Gallokról olvasunk, akkor mi is Gallokká leszünk...

A rész nagyjelenete egy
football-meccs, ahol újfent ókoriasítva láthatunk egy "modern"
eseményt, megszállott szurkolókkal, játékosokkal, kabalaállatokkal,
bíróval és persze tömegverekedéssel.

Sőt, még kalóz barátaink sem
maradnak ki e jeles sporteseményből...

Az alkotók ezúttal is a
Főnökfőtörők végkifejletéez hasonlóan nemes érzékkel többre
értékelték a bátorságot, kitartást, hitet és egyéb értékeket, mint
magát a varázsszer adta előnyöket. Így Asterix bölcs ötletéből
akaratlanul is megszületik az angolok nemzeti itala, mely onnantól
kezdve felváltja a kissé fura melegvízivási
szokásokat...


Ha az előző rész olyan volt mint
egy tomésdzserri rajzfilm, ez a rész egy jó kis kalandfilmre
emlékeztet. Szerkezetileg szinte tökéletes. Nem érzek benne
fölösleges dolgokat, nem érzem, hogy megszakadna a történet
egészséges menete. A motivációk jók, a befejezés remekül eltalált,
a csúcsjelenet kellemesen nagyszabású. Szóval rendben van. Azt
hiszem a Gótok óta a legösszeszedettebb epizód. Pontozzuk is
gyorsan:
Rajz: 91%
Történet: 92%
Szerkezet: 95%
Hangulat: 95%
Humor: 90%

Ez a pontszám valójában 92,6%, de egy ideje kerekítek... Úgyhogy
holtverseny alakult ki a Gótokkal az első helyen! Vajon lesz-e
trónbitorló? :)
Az eddigi, kissé egyhangú szavazási rendszert megváltoztatom
ezennel némiképp:
Következik az Asterix és a
Normannok, magyarán a Vikingek!
r
Számomra az első Asterix-élmény volt az Alfában, azóta is talán a legeslegjobban sikerültnek tartom.
Számomra csillagos ötös. :)