Máris itt vagyunk, és egy körutazást fogunk tenni Galliában, Asterix ötödik albuma segítségével!

cím: Asterix and the Banquet
Kiadó: Orion press
Nyelv: Angol
Kiadás éve: 2004
Eredeti megjelenés: Le Tour de Gaul, 1965.

Na, hát most egyesével váltakoznak a kiadások, melyek birtokomban vannak. Ezúttal újra a szép új angol kiadáshoz fordultam. Ez a rész nekem gyengéd érzéseket juttatott az eszembe, mivel az Alfa újságokól kifejezetten rémlik, bár inkább csak a címe és a borítója, mert a részre magára már nem annyira emlékeztem.

A már-már szokásosnak mondható elrablásos alapsztorinál most végre némi frissesség kerül. Ezúttal a rómaiak nem hogy Gallokra vágynának, de inkább látni sem akarják többé őket, és ebből a célból egy jó nagy fallal be is kerítik barátaink falucskáját.



Mindez érthető okokból nem nagyon tetszik a Galloknak, ezért - ahelyett, hogy szó nélkül porig rombolnák a tákolmányt, és elnáspángolnák a rómaiakat - egy fogadást kötnek velük, miszerint ők igenis bárhova szabadon mehetnek, és ezt bebizonyítandó körbe is utazzák Galliát, és minden egyes nagyvárosból elhozzák az arra jellemző Gall specialitást, amit majd egy a rómaiakkal közös banketten fognak elfogyasztani.



A szerzők nem más "modern" esemény ókori alapjait "legendáítják" meg ezzel, mint a Tour de France-ét. A rész eredeti címe, A "Le Tour de Gaul" jóval egyértelműbben utal erre, mint a fordítások címei. Sőt, ez az epizód valahol az egyes Francia vidéki típusok arcképcsarnoka is, mely sosem válhat olyan éthetővé egy külföldinek, mint egy tősgyökeres Franciának.



Bár az Asterix történetek kitalált, szórakoztató történetek - és ez esetben kifejezetten nem vagyok híve a kákán való csomókeresésnek - mégis meg kell jegyeznem, hogy az előbb említettekből kifolyólag a történet egy nagyon picit sántít, hiszen Galljaink nyilvánvalóan olyan erősek, hogy játszva lerombolhatnák a falat, elkergethetnék a rómaiakat, vagy akár tökéletes nyugalommal utazhatnák körbe galliát, hiszen bárkit egyetlen maflázzsal leteríthetnek.
Bár ez az alapszituáció az összes kötetben némileg csökkenti veszélyérzetünket... Talán könnyen megmagyarázhatnánk ezt a Gallok végtelen békeszeretetével, játékos kedvükkel, és hogy csak akkor ütnek, ha azt kikényszerítik belőlük. (Na jó, azért egyiknek sem kellene könyörögni...)

Hőseink tehát úton vannak. Gyalogszerrel, szekéren, hajón, lóháton... több kevesebb sikerrel  veszik nykukba a kilómétereket...



Barátainkat, ha erővel nem is lehet megijeszteni, azért ármánykodással többen is megnehezítik útjukat. Ezek a gazok ráadásul áruló Gallok, kik a remélt római jutalom fejében tesznek keresztbe hőseinknek.

Még korábban nem igazán volt szó a mellékszereplők neveinek játékosságáról (Angol nyelven. Franciául sajnos mit sem tudok) mint például két csoze: Unpatriotix (vagyis, saját fordításomban: "Nempatriótix" vagy mulatságosabban "Hazaárulix"), Uptotrix (vagyis "Up to Tricks", roliul: "trükkix" vagy inkább "Átejtix"). De az örökkön aggodalmaskodó római generális: Overanxius (vagyis "Túlaggódix"), és még sorolhatnám...

A már nagyon várt új szereplő, Mirnixdirnix, a kiskutya is végre felbukkan. Szerepe elég különös. Lutéciában a hentesüzlet előtt megpillantja hőseinket, és egészen egyszerűen elkezdi őket követni. Ez a ragaszkodása kitart az epizód végéig, mikor is Obelix végre észreveszi, és megsímogatja. Nem egy túlmagyarázott dolog. Kedves ragaszkodás, melyből örök barátság lesz. Aranyos.

Előző részben felvett szokásukhoz híven útban hazafelé összetalálkoznak a kalózokkal, azok legnagyobb elkeseredésére...

Na, a történet végén persze megülik a szóban forgó bankettet, hiszen nincs Asterix, "zabavég" nélkül... Overanxius generális pedig a sok gall különlegesség között megízleli a helyi specialitást is, mely, talán mondanom sem kell, bódítóbb Gallia fenséges borainál is...





Kellemes, jó hangulatú rész ez is. Talán picit kevésbé friss, mint az utóbbi két sztori. A tüdőmet sem röhögtem embóliásra tőle, de ez nem azt jelenti, hogy egyszer is unatkoztam volna az olvasása alatt. A befejezést érzem egy picit szárazabbnak. Rajzilag viszont azt hiszem, hogy az első öt albumból a legszebb vonalvezetésű, legletisztultabb anyag. (Nagyon bírom Uderzo lovait...). Egy szó mint száz, nézzük a számokat:


Rajz: 90%
Történet: 79%
Szerkezet: 75%
Hangulat: 89%
Humor: 72%

Nektek hogy tetszett ez az epizód? 

Következő epizód a híres "Asterix és Kleopátra" c. történet!

 

• Pilcz Roland | Címkék: asterix, comic book, comic strip, comics, comix, galliai körutazás, goscinny, képregény, obelix, uderzo