Elérkeztünk Asterix értékelőnk harmadik fejezetéhez, az Asterix
és a Gótokhoz:
cím: Asterix és a
Gótok
Kiadó: Orion Books
Nyelv: Angol
Kiadás éve: 2004
Eredeti megjelenés: Astérix chez les Goths,
1963.
Egészen új élmény volt nekem ez az
epizód, hiszen azelőtt még sohasem volt hozzá szerencsém. Sem
Egmontos kiadásban nem jelent meg, sem újvidékiben és
valószínűsítem, hogy Alfában sem volt, vagy legalábbis én sosem
találkoztam vele.
(Megjegyzés: Kaine közben felvilágosított róla, hogy Újvidéken
megjelent ez az album is, "Bűvölix Elrablása" címen. A múltkor
utánanéztem én ennek, de arra nem is gondoltam, hogy ennyire más
cím alatt keressem. Köszönet az infóért!)
Szóval megrendeltem ezt a kötetet angolul, és bár örültem, hogy egy
ismeretlen történettel találkozhatok, de egy újabb korai, nyersebb
anyagra számítottam, és nem voltak túl magas elvárásaim...
Szerencsére kellemes csalódásban volt részem. Nem is kicsiben.
Az egész részt baromi hangulatosnak érzem. Már az első oldalnak, az
első képkockának van egy kellemes varázsa. Ugye, az Asterix
köteteknek nem csak a vége épül egy sémára (nagy esti zaba), hanem
legtöbb esetben hasonló képpel is kezdődik: Szép, nyugodt életkép
galljaink falujában.
Egyébként a hangulatra rájátszik,
hogy a kötet első háromnegyede erdőben játszódik, úgyhogy az
uralkodó színek a kellemes zöldek, barnák és sárgák. (Itt
megjegyzem, hogy természetesen abszolút nem mindegy, hogy az ember
milyen kiadást vesz kézbe. Nagy szerencse, hogy az új angol kiadás
rendkívül igényes. Ugyanakkor nekem van egy ugyancsak angol scanem,
amikből a blog képeit is válogatom, és egészen eltérő színek vannak
a két kiadásban. Nyilvánvalóan az egész sorozat újra lett színezve
valamikor. Szeritem ez előnyére vált. Szóval az itt megjelent képek
nem mindig tükrözik hűen az általam olvasottakat...)
Általában az Asterix sorozatban nem sok kontinuitással élnek az
egymást követő albumok, ám itt az alaptörténet kapcsolódik az előző
epizódhoz, melyben a pap törött aranysarlóját mindenképpen pótolni
szerette volna, hogy részt tudjon venni a druidák éves nagy
találkozóján. Mivel a sarló végül beszerzésre került, hát el is
indul a találkozóra. Asterix persze a szokott aggodalmával áll a
dologhoz, és felajánlja a druidának, hogy elkiséri útján. Obelix
persze szintén felajánlja szolgálatait az ügy érdekében. Hangianix
pedig felajánl egy búcsúnótát az utazóknak. Neki ezért verést
ajánlanak fel.
És még csak most lapozunk a második
oldalra... :)
Egyébként rajzilag még egy nagy-nagy lépés következett be a
letisztultság útján. Úgy érzem, hogy már csak egy hajszálnyi
választja el a "klasszikusabb" részek rajzától. De ezt is inkább
csak azért írom, mert tudom, hogy a 3. albumról beszélünk. Ha nem
tudnám, nem írnám. :)
Naszóval lezajlik a nagy druida találkozó, melyre csodapapunk a
csodapapijával nevez. (nagyon tetszett az a kis egoista árnyalása
az agg druidánknak, hogy már az elején meg van győződve
győzelméről, és mikor megnyeri a találkozót, sunyi mosollyal csak
ennyit tesz hozzá: "Oly váratlan ez..." Mindezek utánkevésbé
kellemes meglepetések várják, midőn Gót portyázók elrabolják, abból
a célból, amiből a rómaiak követték el hasonló baklövésüket az első
részben. Meg akarják szerezni a csodapapi receptjét, s általa
leigázni a mindenkitot. :)
Az alkotók nagyon jól kitalálták, hogy a gótok nyelvezetét gót
betűkkel érzékeltetik. Tökéletes és egyszerű megoldás. Az már már
kérdés, hogy mikor egy táblára van 'gótul' írva, az is megegyezik a
gallok nyelvével (s ennél fogva persze az olvasó nyelvével).
Szóval a gótok viszik a papot... És bár ne tették volna.
Asterix és Obelix persze a nyomukban vannak, és jajj akik útjukba
állnak. A rómaiak is elkövetnek egy hibát; invázióra készülő
gótoknak nézik hőseinket. Azok pedig úgy orvosolják ezt a kis
bakit, hogy szimplán kirángatnak két szerencsétlen római katonát a
gatyájukból, és magukra öltik a birodalmi gúnyát.
Na, erre rájönnek a rómaiak is közben, és persze elszabadul a
pokol, midőn azok a csökkent elméjűek (és ez ebben az esetben
már-már dícséret) Egymást kezdik el püfölni, mert már mindenki
mindenkiben Asterixéket látja, pontosabban a Gót banditáknak hitt
hőseinket.
Nos, ismertetőmben alapjáraton tartózkodom a komolyabb
spoilerezéstől, így nem szeretnék túlzottan a történet mélységeibe
hatolni, de nem árulok el vele nagy meglepetést, ha elmondom, hogy
Asterixék végül eljutnak Germániába és az orcájára koppintanak a
helyi nagykutyának. Teszik ezt úgy, hogy kihasználják a helyi
kapzsi, köpönyegforgató népséget, és fondorlatos módon
elkezdik őket nyakló nélkül, találomra itatni csodaszerrel, mi
végül az Asterixiai Háborúkhoz fog vezetni. :)
Bitangjó!
Az egész rész közben röpködnek a nem feltétlenül korszakalkotó, de
jobbnál jobb tematikus poénok.
Szerkezetileg az egész sokkal profibb, mint az első két epizód
volt. Illetve, nem csak szerkezetileg, de minden egyébben is
felülmúlja elődeit.
Nekem ez a kötet egy igazi lost treasure. Lássuk az értékelést!
:)
Rajz: 85%
Történet: 95%
Szerkezet: 98%
Hangulat: 95%
Humor: 90%
Összesítés:
Köszönöm a figyelmet. :) Következő rész az Asterix a Gladiátor
lesz!
r
tetszik