Nem terveztem ilyen hirtelen a folytatást, de annyira belejöttem ma este az Asterix kivesézésbe, hogy gyorsan meg is írtam soronkövetkező értékelőmet!

Ugyancsak Egmont-féle kiadásban van meg nekem Asterix második története. Az már, hogy ötödikként jelent meg a kiadónál, más lapra tartozik...

Régóta birtokomban van ez a példány. Talán egy antikváriumból szereztem be gyerekkoromban. Igen, akkor még nem alakult ki ez a vadkapitalista (vadkan-trappista) Asterix-nepperkedés, ami az utóbbi évek börzéit és aukciós oldalait jellemezte. (Apropó, van egy eladó újvidéki Asterixem! :D)...

Na, de mendegy'. Lássuk a részt:

cím: Asterix és az Aranysarló
Kiadó: Egmont-Pannónia
Nyelv: Magyar
Kiadás éve: 1991
Eredeti megjelenés: Astérix, La Serpe d'Or, 1962.

Ahogy az első epizód egy "falus" rész volt, így ez a rész az első "utazós". Hőseink Lutéciába utaznak, hogy a csodapap eltörött aranysarlóját pótolni tudják.

Ebben a részben már elindul az a fajta humor~ és társadalomkritika-forrás, mely a "mai" állapotokat tükrözi rá az ókori világra. Lutécia valójában a későbbi Párizs, és a város nagyon sok esetben a zsúfolt nagyváros allegóriájaként jelenik meg.

Tehát a történet megintcsak pofonegyszerű (szó szerint...). Asterix elindul Obelixszel Lutéciába gyalogszerrel. Útközben ásítozva félholtra vernek egy rablóbandát, de különösebb kalandjuk nem terem. A városba érkezve viszont egyre gyanúsabb események történnek.

Sarlómaffia-összeesküvéstől bűzlik egész Lutécia. Obelix unokatestvére, Keserex is nyom nélkül eltűnik, pedig ő lett volna a keresett sarlódíler. A tag egyébként úgy néz ki, mint Obelix egy alapos kínzás és 16 évi éheztetés után.

Megjegyzem, hogy Obelix szerepe megnő. Itt már egyenrangú társa Asterixnek. Pocakja mintha gömbölyödne, biztosan ráerősített a "böjt" utáni nassolásra.

Rajzilag máris érezhető némi letisztulás folyamata, azért az előző rész stílusjegyei még uralkodnak az albumon.
Érdekes még, hogy a kötet 36. oldalától kezdve az oldalak látványosan szabályos képregény-csíkokra bomlanak. A panelelválasztó vízszintes vonalak markánsabbá válnak, a képek pedig fix magasságot kapnak. Azt tudni kell, hogy ezek a képregények eleinte a Pilote c. magazinban jelentek meg először, folytatásokban, és csak később kerültek album-formába. Ez a dolog okozhatta véleményem szerint a fura panelszerkesztést.

Bár az első részben is csattantak pofonok, az igazi "Rejtői" sallerek csak ebben az epizódban indulnak útjukra. Asterixék elkezdik az emberi méltóság elleni könyörtelen hozzáállásukat is, minthogy, miután plüssbabákként agyaltak betegre egy kisebb bűnszövetkezetet, az emberi húshalomból lábánál fogva rángatják ki az általuk keresett Totyox kollégát.

Az egész sztori kicsit nyomozósba vált át az elején, és ez a vonal nem sokat változik a legvégéig. Persze végül minden turpisságra fény derül. Hőseink még hazafelé kiverik az űrtartalmat néhány meggondolatlan barbárból és banditából, leölnek néhány óvatlan vadkant, és dicsőséggel megérkeznek dárga falujukba, hogy egy kiadós estebéddel zárják ezt a "Sherlock Holmes-féle" kalandot.

A sztori-végi díszlakoma itt kevésbé "látványos" mint az első részben, és mégkevésbé látványos mint a többi részben (adódhat ez a már említett fix panelkezelésből...). Viszont megkezdődik Hangianix, a bárd módszeres ártalmatlanná tétele eme alkalmakból.

Maga a történet rendben van, mégis nekem túl száraz és lineáris még ez a korai Asterix-anyag.

Humora nem rossz, bár leginkább a bunyókban merül ki. Dehát nem baj, ilyen is kell. Talán kis útkeresés, kimozdulás a faluból. Lesz ez még jobb is srácok! :)

Lássuk is az értékelést:

Rajz: 68%
Történet: 58%
Szerkezet: 72%
Hangulat: 75%
Humor: 70%




Következő epizód az Asterix és a Gótok!


Eddigi Asterix értékelők a blogomon:

1. Asterix a Gall


r

• Pilcz Roland | Címkék: aranysarló, asterix, comic strip, comics, comix, értékelés, kalyber, képregény, obelix