Nos, mikor kreáltam ezt a blogot magamnak, alapvetően amellett, hogy saját munkáimat, gondolataimat közzéteszem, leírásokat szerettem volna filmes, zenés, regényes, képregényes élményeimről.

Azért nem kritika, hanem leírás, mert nem vagyok kritikus, és nem is hiszem, hogy igazán "színvonalas", vagy átfogó, vagy fene tudja milyen kritikákat volnék képes írni. Inkább csak kötetlenül, a saját véleményem. Maximum azzal tudom megfűszerezni a dolgot, hogy "a képregényrajzoló-író szemével láttatom" a dolgokat. (nyeh)

Gyerekkorom egyik nagy kedvence és 'ihletője' volt Asterix, a gall hős.
Elsősorban az Alfa újságokból ismertem. Valamivel később sikerült beszerezni néhány Egmontos kiadású albumot is. Akkoriban ez nem ment túl könynedén. Ha viszont sikerült találni valahol, az maga volt a megváltó szava!

Azóta ezeket az Egmontos kiadásokat megszerezgettem, kivéve épp az egyik számomra legkedvesebb emlékű részt, a Légionáriust.

Ám nemrég megrendeltem eme kötetet angolul. Nem úgy, hogy "hűűű" meg "hííí", hanem inkább a beszürkült gyűjtő lelkesedésével. (Szóval, hogy majd a többi közé bepréselem a polcra, és örülök magamnak, hogy ez is megvan már.)

De mikor megérkezett, valami fura, régmúlt érzés füstölgött be az agyamba.

Jó volt kinyitni.

De még mennyire, hogy jó volt! Egy Asterix albumot - pláne ha szép papíron, igényes kiadásban van nyomva - mindig jó érzés kézbevenni. Így hát be is került a nem kicsi olvasó-kupacomba, és elolvastatott! :)

Nagyon érdekes ez az Asterix-mizéria. Szerintem a filmek fölöslegesek voltak. Annak ellenére, hogy alapvetően az első rész még tetszett is. (A másodikat nem láttam, a harmadikat félig...). Tény például, hogy Depardieu-nál jobb Obelixet valóban nehezen találhattak volna. Asterix már más tészta... De alapvetően szerintem az az elképzelés, hogy ezeket a krumpliorrú, karikatúra-jellegű képregény-figurákat át akarják vinni filmre, elég veszélyes dolog. Vagy sikerül, vagy nem, de összességében biztosan erőltetetté válik valamennyire.

De hagyjuk is a filmeket. A rajzfilmeket is tegyük el talonba. Az Asterix az kéremszépen K-É-P-R-E-G-É-Ny! A javából!

Tehát elolvastam. És el is határoztam, hogy folytatom és az összes kötet után írok majd valami értékelőt/leírást.

Ígyhát vágjunk is bele az első epizódba! (csak átvitt értelemben persze. Ollókat eltenni!)

A kiadás, amit olvastam:

cím: Asterix a Gall
Kiadó: Egmont-Pannónia
Nyelv: Magyar
Kiadás éve: 1989
Eredeti megjelenés: Astérix le Gaulois, 1961.

Nos, nehéz elfogulatlanul nyilatkozni az első epizódról. Klasszikussá vált. Talán ezt a részt olvastam a legtöbbször.

A sztoriban bemutatásra kerülnek az alap Asterix-elemek. Megtudjuk, hogy miközben Gallia behódolt, ez a parányi gall falucska a végsőkig ellenáll a római hadaknak. Ez nem másnak köszönhető, mint a Gall csodapapnak, ki csodapapit kavargat... :)

Megismerjük Asterixet, a töpszli Gallt, ki magáról gyámoltalan képet sugallt de ha rómaival találkozott, pofonokat ajándékozott. Obelix is feltűnik, ki még nem tűnik oly kövérnek, de máris  örül termetes kövének...

Öhm... Óh igen, Az egmontos kiadásban bizony rímekre lett szabva eme történet szövegezése...
És mellesleg elég érdekes ezen kötetben a rómaiak szőrzet-esése...

Oké, befejeztem. Hát, megmosolyogtatóak a rímek benne sokszor...
Mégis emiatt leginkább az olvasón csattan az ostor...

Öhhh...Ugye milyen fárasztó tud ez lenni? Talán nem szerencsés a dolog. Rá haragudni mégsem tudok. Régóta forgatom már ezen kötetet, és bizony egy részlete sem érdemel köpetet... ;)

Khm...

Rajzilag még nagyon "kezdetleges" e kötet. Ez persze nem azt jelenti, hogy rossz volna. A rajzok sokkal keményebbek, néhol szálkásabbak a későbbi albumokhoz képest. A hátterek néhol nincsenek kitöltve, vagy csak egy-egy színnel átfestve.

Asterix alapvetően nem sokban különbözik a későbbi ábrázolásmódjától. Annál inkább Obelix barátja. Első képen amin szerepel, szinte csak a ruhájáról ismerhető fel. Sőt, baltája van, mely soha többé nem kerül elő, és a menhírje is egész más a későbbi formás darabokhoz épest. Mintha ebben a részben valami több éven át tartó böjt után regenerálódna éppen. A klasszikus Obelixhez viszonyítva egy csontsovány gebére emlékeztet. Bár itt inkább mellizmai domborodnak, mint méretes gyomra... Ráadásul az egész részben csupán mellékszereplő. Hozzávetőleg 15 oldalon szerepel a 44-ből.

A csodapap, vagyis Csodaturmix, (másnéven Magicoturmix, vagy angolul Getafix, stb...) érdekes módon, mintha karakteresebb lenne az "újabb" kinézeténél. Kicsit komorabb figura benyomását kelti. Orra markánsabb, bajusza szúrósabbnak hat.

Muszklifélix (vagy Hasarengazfix, Bözögix, angolul Vitalistatistix...) a vezér, először önmaga gyermeteg karikatúrájára emlékeztet.

Kornyikálfix (találóbb nevén Hangianix, Újvidéken Nyávogix, angolul Cacofonix...) is baromi messze áll később megszokott formájától. Persze csak kinézetben, mert már itt sem bírják elviselni a kornyikálását. Bár még nem verik péppé a fejét emiatt, inkább csak menekülnek előle. Gall barátaink nagylelkűségére utal, hogy a rész végi toron nem megkötözve látjuk kellemetlen bárdunkat, sőt rá is zendít a zaba alatt. Népszerűsége mondjuk már akkor sem volt tetőfokán...

Cézár már rögtön az első részben vendégszerepel. A történet legelején és végén láthatjuk őt. Ezalatt olyan szintű metamorfózison esik át, amilyennek eddig csak a Légy kettő c. filmben lehettünk tanúi.

Az Asterix történeteket alapvetően két nagy csoportra lehet osztani:
1) Melyek a faluban ill. környékén (pl a közeli római helyőrségen) játszódnak (pl: A gall, A Látnok, A Viszály, Caesar Ajándéka)

2) Amelyek a faluból indulnak ki, de egy nagy utazást mutatnak be egy 'idegen' földre. (Pl: Kleopátra, Britanniában, A Nagy Átkelés, A Légionárius, stb, stb...)

Ez az első kötet egy ilyen falus-helyőrséges rész. A rómaiak megelégelik a Gallok legyőzhetetlenségét, és rá akarnak jönni titkukra. Ez hamar fényre is derül: csodapapit kever csodapapjuk, melytől szupererőre tesznek szert. A gaz rómaiak persze elhatározzák, hogy elfogják a papot, így a gallok pap és papi nélkül maradnak, sőt világuralmi pozícióba juthatnak. (Nem mintha nem hitték volna magukat így is annak...).

A pap elejtése sikerül, és Asterix elindul a kiszabadítására. A történet gyakorlatilag itt indul be, midőn a rómaiak ki próbálják kényszeríteni a titkos receptet hőseinkből... azok viszont khm... HAJthatatlanok! :)

Aranyos, egyszerű történet. Jó humorral megáldva. Nem tudom, hogy eredetileg is sorozatnak készült-e az anyag, de talán ebből még nem következett nyilvánvalóan, hogy az első kötetet még legalább harminckettő másik fogja követni...

Lássuk az értékelést számokban kifejezve:
Baromi nehéz az elsőt így értékelni. De megpróbálok kíméletlen lenni, hogy ne a szentimentális érzéseim irányítsanak. :)

Rajz: 60%
Történet: 72%
Szerkezet: 80%
Hangulat: 85%
Humor: 82%

Összesítés:



Ennyi mára. :)

Legközelebb folytatjuk az Asterix és az Aranysarló c. kötettel!

r

• Pilcz Roland | Címkék: a gall, asterix, comic strip, comics, comix, értékelés, kalyber, képregény, leírás, obelix